18. Dísznövény ültetés helyes kivitelezése - Dísznövény blog
A dísznövények élete a szaporítással elkezdődik.
A mi szempontunkból, és főként a Ön szempontjából, a dísznövény élete a kiültetés után, a végleges helyét elnyerve kezdődik. Ebből is következik, hogy az első, és az első nagyon fontos lépés, a dísznövények helyének meghatározása, magválasztása. Ez sok mindentől függ, de leginkább a dísznövény igényeitől, aztán az elhelyezés lehetőségeit a szemlélő díszkerttulajdonos igénye, érzelmei, hangulata határozza meg, és szűkíti le a dísznövény által jónak talált helyeken belül.
A dísznövények igényeinek ismerete szakmai kérdés, melyhez a hírleveleinkben küldött dísznövény ismertetőnk jelent segítséget.
Itt a Dísznövény Webáruházban pedig a dísznövények termékoldalán található részletes leírások. Egy fényigényes dísznövényt, mint például a díszfű, semmiképp nem tanácsos árnyékba ültetni, mert csak a pusztulását lehet ezzel előkészíteni, vagy íme a cserszömörce, mely fénykedvelő, a díszkert benapozott helye alkalmas számára, szárazságtűrő, így a díszkert, vízzel nem túl jól ellátott területe jöhet szóba, annál is inkább, mert a cserszömörcét viszont, a túlöntözéssel lehet elpusztítani, ugyanis a túlöntözés gyökérrothadást okozhat nála.
Tehát az elhelyezés és a dísznövény ismeret szorosan összefügg, és az ültetés első lépését is ez jelenti egyúttal.
A következő nagyon fontos szempont a talaj minősége, ugyanis sok dísznövény kényes a talaj minőségére. A talaj több tulajdonságára is kényes lehet egy adott dísznövény, ugyanakkor ebből a szempontból léteznek igen toleráns dísznövényfajok, melyek vígan fejlődnek mindenféle talajon, néhányuk még szélsőségesen rossz talajtípusokon is. Webáruházunkban minden dísznövény leírásánál szerepel az erre vonatkozó kitétel, különösen abban az esetben, amennyiben a választott dísznövény érzékeny a talaj minőségének bármilyen paraméterére.
Az ültetés idejének helyes megválasztása szintén alapvetően fontos szempont, mivel van néhány dísznövényünk, melyek meleg-égövi származásúak, és a tél végi vagy kora tavaszi ültetés a pusztulásukat is okozhatja, amennyiben fagyosra vált az időjárás. Aztán a fenyőfélék, ezen belül is a tűlevelű fenyőfélék, kényesek a levegő páratartalmára és csakis párás, hűvös időjárási körülmények esetén erednek megfelelően, tipikusan kora tavasszal, és késő ősszel biztonságos az ültetésük. A fenyőfélék esetén még vigyázni kell arra is, hogy az edényben vagy a földlabdában lévő föld egyben maradjon, így kerüljön gyökérzetük az ültetőgödörbe, semmiképp ne veszítse el saját talaját, mivel a fenyőfélék gyökérzetén gombafonalak találhatók, melyek segítenek a tápanyagfelvételben a fenyőknek, a gombák táplálékot kapnak ezért a fenyőktől, tehát szimbiózisban élnek, mondhatni, egymás nélkül nagy eséllyel elpusztulnak. A honos, főként lombhullató dísznövényeink hosszú időtartamban ültethetők, tél végétől, kora-tavasztól egészen tél beköszöntéig biztonságosan telepíthetők. A leylandi ciprus dísznövényünk ugyan nem lombhullató, hanem pikkelylevelű fenyőféle, mégis szintén ültethető ebben az idősávban.
Az ültetés technikai kivitelezése meghatározó, hiszen megalapozza a dísznövény indulását, azaz begyökeresedését, megfelelő eredését adott helyen. Régebben merev ültetési szabályok voltak, például díszfának és gyümölcsfáknak is, előírásszerűen 1m3-es ültetőgödör volt előírva, mely esetben a talaj felső rétegét külön kellett kezelni, mert az a mély gödör aljába került, az istállótrágya után. A díszcserjéknek szintén előírásszerűen 50x50x50 cm paraméterű ültetőgödör járt, ugyanúgy kezelve a talajt, mint a díszfák esetében. Mindez aránytalanul megterhelte a munkafolyamatokat, és az esetek többségében tökéletesen fölöslegesnek is bizonyult, mert amennyiben porhanyós, tápdús talajadottság jellemez egy díszkertet, vagy adott esetben komoly vastagságú talajcsere történt, és jó minőségű, tápdús talaj került a területre, fölösleges ezt a régi előírást betartani. Akkor van értelme a nagyobb ültetőgödör elkészítésének, amennyiben szegényes tápanyag és köves, kötött talaj jellemzi az ültetőhelyet, ezért illik több tápdús ültetőközeget belehelyezni.
Alapvetően az ültetőgödör méretének nagyságát a dísznövényt tartalmazó konténer, földlabdás dísznövények esetén pedig a földlabda mérete határozza meg, ahhoz kell igazítani. Fontos, hogy az ültetőgödör aljába kerüljön komposztált szerves-trágya, majd az ültetendő dísznövény igényéhez igazodó minőségű virágföld. Ez meg is határozza az ültetőgödör mélységét, mely kellékek férjenek el a belehelyezett konténerből kiemelt föld vagy a földlabda alatt.
A helyben kiemelt földdel összekeverve kell feltölteni az oldalirányban is nagyobb méretű ültetőgödörben lévő helyet, mely jó esetben az induló gyökérzóna helye. Nagyon fontos, a kellő tömörítés, és ehhez jó, ha a visszakerülő talaj, és a felhasznált virágföld kellően porhanyós. Ez azért fontos szempont, mert a gyökér nem szeret levegővel érintkezni, sokkal inkább szeret talajjal találkozni. Tehát legyen porhanyós a visszatöltött talaj, alaposan megtaposva.
Tavaszi ültetés idején szükséges a beültetett dísznövény körül tányért képezni, mely az ide locsolt vizet a dísznövény tövéhez, ezáltal a gyökérhez vezeti, tehát nem folyik el a dísznövény környezetéből a kilocsolt víz, és a természetes csapadékot is ott tartja a tányér. A tavaszi ültetés után a dísznövényt a nyár teszi próbára, mely akár kánikulával is kedveskedhet, ezért az első évben fokozottan figyelni kell, hogy a képzett tányérban a talaj mindig nedves legyen. Ez normál esetben napi egy vödör vízzel megoldható, ez körülbelül 10 liter vizet jelent, kánikula esetén napi 2-3 vödör vizet is igényelhet ez a feltétel.
Őszi ültetéskor, az ültetőgödörbe abban az esetben kell vizet tölteni, amennyiben a talaj száraz. A tömörítés ugyanúgy zajlik, viszont nem tányért kell képezni az ültetett dísznövény körül, és ez igazából az ültetett díszfára vonatkozik, hanem a törzs körül kell a kimaradt földet felkupacozni.
Ennek két haszna lesz a tél folyamán, elsősorban takarást ad a tőnek, különösen jó ez oltvány díszfa esetén, mivel az oltott rész érzékeny, továbbá a kupac - minél magasabbra sikerül képezni - támasztékul szolgál a dísznövénynek, különösen a díszfák esetén érdekes ez szintén, mivel a téli szelek lehetnek erősek. Ez a kupacozás akkor is plusz támasz, amennyiben szükség szerint karóval is védett a díszfa a szél mozgató hatásától.
Miért is káros a szél, holott a széltörést leszámítva a dísznövények annyira nem kényesek a szélre? Azért, mert a frissen ültetett dísznövények még nem rendelkeznek az élő talajban gyökérzettel, épp a begyökeresedés folyamata kezdődik el. A dísznövény gyökere megindul az élő talajba, majd a szél hatására keletkező mozgás a frissen kapaszkodó gyökereket kitépi az élő talajból, majd ezek ismét neki indulnak, aztán megint jön a szél, és ugyanúgy megtörténik a kimozgatás, így lényegében akadályozott a begyökeresedés. Amikor ezt átvészeli a dísznövény, különösen a díszfa, akkor már rendelkezik erős, támaszgyökerekkel, így a szél már nem okozhat ilyen kárt benne. Természetesen a viharos szél erejének még így sem tud ellenállni, ám annak sokszor még idős díszfák sem!