A ezüstös pampafű évelő díszfű, mely a díszfüvek közül magasabb növekedésű. Jól viseli a nyári hőséget, ám ilyenkor igényli a megfelelő vízellátást! Ezüstös bugái – a Rosea fajtájának rózsaszínes bugái – nyár végén jelennek meg, ettől kezdve a növény megjelenése igazán impozáns, figyelemfelkeltő hatású lesz, virágát a tél folyamán is megőrzi, látványos téli díszt eredményezve.

Maga a dísznövény örökzöld, bokros tövű évelő, melynek igen keskeny, ívesen kihajló levelei kb. 1,5 méter hosszúak. Feltűnő díszei, az akár 60-80 centimétert is elérő ezüstszínű selymes bugái, melyek nyár végén és ősszel, hosszú szárakon emelkednek a dús levéltömeg fölé. Érdekessége, hogy kétlaki növény, így hímivarú és nőivarú példányai is vannak, de a termős virágú bugák mutatósabbak. Magassága 1,2-2,0 méter, de akár a három méteres magasságot is közelítheti, szélessége 1,5-2,0 méter. Karakteres, egyedi, imponáló megjelenése miatt leginkább szoliter növényként ültessük.

Szépsége ellenére nem túl igényes, mezofita, némi gondoskodást igénylő évelő dísznövény. Bokros növekedésű, fejlődése során levelei ívesen lehajlók, miáltal növekszik térigénye, melyre telepítésekor gondolni kell! Laza, tápanyagban gazdag talajon bontakozik ki szépsége igazán.

Az ezüstös pampafű eredeti élőhelye Dél-Amerika, közelebbről Patagónia síksága, tudományos nevét pedig 1818-ban egy német botanikusról, Friedrich Sellow-ról kapta, aki intenzíven tanulmányozta Dél-Amerika növényvilágát.

Virágbugái télen a növényen maradnak, így érdekes kerti jelenség télen is. A kora-tavaszi visszavágás legyengíti. Mivel örökzöld, így a tövétől télen is zöldel, ajánlott a visszavágással várni májusig, ekkor a régi lomb könnyen eltávolítható a fejlődő új lomtömeg mellől.

Télire nem árt tövét takarni, levélzetét összekötözni, bár mínusz 20°C-ig télálló, ám a tövén megfagyó téli csapadékra érzékeny – épp ezért célszerű lejtős területre, jó vízáteresztésű talajra telepíteni, és gondoskodni kell tövének téli takarásáról.

Ezüstös pampafű alapméretben, a kiírt áron:

Értesítés